A második óra még családiasabb. Az osztályomat berendelték az orvosiba oltásra. Pannával elkezdjük beragasztózni az angolos plakátot, hogy felrakhassuk a falra. A négy sarkán négy zászló, alatta pedig egy táblázat. A gamifikáció jegyében pontgyűjtéssel szerezheti meg mindenki a félévi jegyet.
A harmadik órában kompetenciafejlesztés van minden osztálynak. A németes kolleginával ketten megyünk helyettesíteni az ötödik-hatodikba. Én ezen a csodálatos pénteki napon kompetenciafejlesztésnek kockapókert gondoltam. Felrajzolom a táblára a kombinációkat. Először csak egy ember érdeklődik. Hamarosan már négyen ülnek velem az asztal körül. Kulturáltan játszanak, figyelmesek egymással. Lehet, hogy az angol tananyagot kockapókerre kellene felfűznöm.
Két srác között feszültség van. Néha odakapnak, beszólogatnak egymásnak. Mind a kettő provokálja a másikat. Egy ponton szétszedem őket és az egyiket kiviszem beszélgetni. Pár perc után úgy érzem, kezd lehiggadni, úgyhogy visszamegyünk.
Szünet van. Megint ölik egymást. Az egyik sírva rohan el, mert a cipőjét a másik kidobta a kerítésen. Kezdődik az utolsó óra, ami mindig az osztályfőnökkel van. Az elkövetőt megtalálom az udvaron. Visszamegyünk együtt a terembe. Amint belépünk, egymásnak esnek. Próbálom őket szétszedni. Nézz a szemembe – mondom mindkettőnek. Móni a terem másik feléből figyel. Önkívületi állapotban vannak. Nem hallanak semmit. Izzik a levegő. Menthetetlen a helyzet.
Elcsattan egy hatalmas pofon. Egy szemüveg darabokban a padlóra zuhan. Vége.
Mindkettő bent ül Péternél az irodában. Zárva az ajtó. A tanáriban negyed órán át próbálom összeragasztani a szemüveget, hogy legalább még egy-két napig legyen valami szegénynek. Sikerült. Amint kijön, vissza is adom neki. Szó nélkül a fejére teszi és eltűnik.
Hosszú nap volt. Júlia elsuhan mellettem. Lassan kiürül az épület. Csend és nyugalom van. Mintha semmi sem történt volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése